Élővilága
A gönyűi homokvidék
A Gönyűi homokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület elsősorban a kisalföldi meszes homokpuszta megmaradt élőhely- fragmentumainak védelmét biztosítja. A homokpuszta egykor Győrtől egészen Esztergomig húzódott, mára azonban jelentős része megsemmisült. A pusztulás okaként érdekes módon a kialakulásban komoly szerepet játszó Duna jelölhető meg, hiszen a folyó mindig vonzotta az emberi civilizációt. A gyorsan terjeszkedő települések, a mezőgazdasági művelés fejlődése, a termőhelyek változása és az esetenként ésszerűtlen erdősítés néhány évszázadon belül szinte teljesen megsemmisítette ezt a különös és élővilágában rendkívül gazdag élőhelytípust.
A kisalföldi meszes homokpuszta növényzete elsősorban azokon a területeken maradhatott fenn, amelyek valamilyen okból el voltak zárva a fent említett területhasználatoktól.
Ilyenek például az egykori és a jelenlegi katonai használatú területek. A katonai használat
természetvédelmi megítélése az elmúlt évtizedekben sokat változott és ma már kétségtelen, hogy a honvédelmi használat hozzájárult ezen területek természeti értékeinek fennmaradásához. A jövő legfontosabb kérdése, hogy biztosítható-e hosszú távon a természetvédelem és a honvédelem együttélése a megmaradt természeti
értékekben gazdag területeken.
A Gönyűi homokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési terület növényvilága a kisalföldi flórajáráshoz (Arrabonicum) tartozik. A klimatikus és talajtani adottságoknak megfelelően e vidék egykori természetes növényzete homoki erdőssztyepp volt.
A pusztai t
ölgyesek (Populo-Quercetum) erdőfoltjait ligetes megjelenésű nyáras-borókások (Junipero-Populetum), nyílt homoki gyepek és zárt homoki sztyepprétek (Festucetalia valesiacae) tarkították. Az erdőssztyepp jelenlegi füves pusztái az emberi megtelepedést
kísérő erdőirtások és a későbbi legeltetés nyomán terjedhettek ki. A terület környezetében
elsősorban ember által jelentősen befolyásolt élőhelyeket találunk. Ezek zömmel mezőgazdaságilag művelt területek, kiskertek, illetve települések. A Gönyűi homokvidék kiemelt jelentőségű természetmegőrzési területen jelenlegi ismereteink
szerint két közösségi jelentőségű növényfaj, a homoki nőszirom és a balti szegfű fordul elő. Ezeken kívül, további 27 védett és 1 fokozottan védett növényfaj előfordulása ismert, azonban a nyári füzértekercs nemcsak a területről, hanem az egész országból kipusztult napjainkra. A fokozottan védett pókbangónak mindössze két kisebb állománya
(kb. 100 tő) ismert a környéken. A védett növényfajok közül gyakorinak tekinthet
ő a pusztai árvalányhaj, amely egyes gyepekben tömeges, társulásalkotó faj. A homoki gyepekben nagyobb mennyiségben fordul elő a tavaszi hérics, a csajkavirág, a homoki fátyolvirág és a kései szegfű, ritkábban találkozhatunk a homoki vértővel, a henyeboroszlánnal vagy a fekete kökörcsinnel. Az orchideák közül a legnagyobb mennyiségben az agárkosbor fordul elő, de több helyen találkozhatunk a sömörös kosborral és a poloskaszagú kosborral is.
Kifejezetten ritka, egy-egy helyen előforduló faj a fehér madársisak és a homoki vértő. A homokbuckák közötti egykori láprétekről tanúskodik a vitézkosbor előfordulása, a mesterséges mélyedésekben pedig ritkán, de előfordul a mocsári nőszőfű.
A terület állatvilága korántsem tekinthető feltártnak, a közelmúltban még tudományra nézve új fajt is írtak le a területről! A közösségi jelentőségű fajok közül a homokpusztagyepekhez kötődik a magyar futrinka, melynek ez a terület az ismert legnyugatibb előfordulása.
A napsütötte, több száz éves tölgyekhez kötődik a szarvasbogár és a nagyhőscincér. A közösségi jelentőségű madárfajok közül a hazánkban fokozottan védett fekete gólyát lehet kiemelni. A területen nagy szám
ban fordulnak elő a hazai jogszabályok által védett, vagy fokozottan védett fajok. A homoki gyepekhez kötődő fajok közül a zöld gyík, a fürge gyík vagy az imádkozó sáska emelhető ki. A meredek homokfalak fészkelője a parti fecske és a fokozottan védett gyurgyalag.
Az erdő
s foltok szegélyében gyakran találkozhatunk a farkasalmalepkével, a nyuszttal vagy a mindenki által ismert mókussal. A természetes erdőkben balkáni fakopáncs fészkel, a fák repedéseiben pedig a rőt korai denevér talál búvóhelyet. A terület, részben mesterségesen kialakult, vizes élőhelyein szintén gazdag élővilág található. A gyakran csak időszakos vízállásokban a kétfoltos szitakötő mellett a levelibéka, a zöld varangy és a barna ásóbéka talál szaporodóhelyet.
Az erdős foltok szegélyében gyakran találkozhatunk a farkasalmalepkével, a nyuszttal vagy a mindenki által ismert mókussal. A természetes erdőkben balkáni fakopáncs fészkel, a fák repedéseiben pedig a rőt korai denevér talál búvóhelyet. A terület, részben mesterségesen kialakult, vizes élőhelyein szintén gazdag élővilág található. A gyakran csak időszakos vízállásokban a kétfoltos szitakötő mellett a levelibéka, a zöld varangy és a barna ásóbéka talál szaporodóhelyet.
